Olyan vagyok mint a magyar foci
Ugyanis mindig csak arról beszélek régen milyen fasza volt. Ez
egyébként nagyjából helytálló. Ált. suliban diákkirály,
középsuliban "a diák akit szeretünk", ami igazából semmit nem
jelent, de azért mégis jól esett. Gólyatáborban még hoztam a
formám, de aztán csalódtam az egyetemi légkörben, valamiért
taszított a belterjessége, no meg nálunk a lány is kevés...Pár évvel ezelőtt szintén Putyinnal, Ule Brummal, és Kancigánnyal,
aki még nem volt akkor kancigány, ugyancsak nyaraltunk a balcsin,
ugyanabban a faluban(város?), de akkor éppenséggel volt forgalom.
Nagyon sok vicces dolog történt, de egyet szeretnék most veletek
megosztani. Szóval pár kilométerre a parttól és a discótól
szálltunk meg mi, már estefelé felsétáltunk a strandról,
beszereztük a szükséges alkoholt, este kis italozás, készülés,
ruhákat kérünk, és adunk kölcsön egymásnak, egykét húzódszkodás
hogy formába jöjjünk, parfüm miegymás, majd séta le a partra némi
alkohol társaságában. Itt általában nem gyengén jókedvünk van már.
No a történet lényege, hogy nekem erőteljesen sikerült elkészülnöm.
Mikor beértünk a discóba, már csináltam a fescót, spanoltam
mindenkivel. Hétköznap volt, nem voltak sokan a discóban, mint
utóbb kiderül kis külföldi picsák (itt ez a helyes kifejezés) meg
pár magyar középiskolás suttyó, bár mi sem voltunk sokkal
tapasztaltabbak. No és én mint nem gyengén ittas egyén, mint
ilyenkor általában, folyékonyan beszéltem németül, angolul, s a
tömeg, meg azok akik próbáltak kommunkikálni az idegen ajkúakkal,
körülöttem csoportosultak. Én vicces gyerek lévén, jól
félrefordítottam mindent, amitől meglepően jókedve lett
mindenkinek. No, kb ennyire emlékszem az estéből, ami igazándiból
vicces volt, az a másnap. Ugyanis a strandon lépten-nyomon
ismeretlen figurák üdvözöltek, hogy "szevasz CsokiBajusz! Jó volt a
tegnap este! Ma is jössz?" Én meg próbáltam álcázni hogy fingom
sincs kiről-miről van szó. A legjobban az tetszett mikor a
másnaposságtól aléltan tekerem a vizibiciklit, és egy középsulis
lánybanda integet felém lelkesen. Én meg meglepetten vissza, hogy
helló, persze, ma is megyek! No ezért vagyok olyan mint a magyar
foci. Manapság nem csinálok ilyeneket. Ma például egy kedves szláv
lánycsoport utazott mellettem a villamoson, és tanácstalanul, de
vidáman próbálták kideríteni, hogy hogy jutnak a westendbe, s ha
igazán tökös lettem volna bizisten eligazítom őket, de inkább
hagytam, hadd próbálkozzanak mások, pedig az egyik leányzó
különösen ínyemrevaló volt. De ez a baja a magyar focinak is, hogy
folyton csak dumálnak, ahelyett, hogy dolgoznának és precíz apró
lépésekben eljutnának a célhoz. Sok munka és türelem! Nem pedig a
rinyálás hogy régen milyen jók voltunk, most meg szarok. Ezzel a
lendülettel megyek is és megünneplem Rudolf mester szülinapját!
csoki!
